Szégyen vagy sem, de a teljes közoktatási rendszeren sikerült úgy végigmenetelnem, nem is rossz eredménnyel, hogy Németh Lászlótól semmit sem olvastam. De nem baj, jobb későn, mint soha, ilyenkor mindig azzal bocsátok meg magamnak, hogy akkor még nem volt itt az ideje az efféle olvasmányoknak, vagy ha úgy tetszik, nem voltam elég érett.
Nem bocsátkozom műelemzésbe vagy tartalmi ismertetőbe, a nyomasztó, sivár magyar falusi élet elevenedik meg a könyv lapjain, olyan mélységgel, hogy az ember szinte érzi a frissen mosott ruha illatát vagy a készülő ételét, együtt tapicskol a főhősökkel a ganéban. Megdöbbentő volt számomra, hogy Németh László milyen pontosan kelti életre Kárász Nellit, a hősnőt. Férfi írótól ritkán olvastam ilyen pontos női jellemrajzot, ez különösen megragadott. Örülök, hogy ez volt az első Németh László regény, amit elolvastam.
Kedvencek:
"Én pedig azt hittem, hogy maga csak titokzatosságból dohányzik. Hogy az arcát felhőkbe rejtse. Anélkül a legelső szokatlan kérdésre elpirulna, és zavarba jönne."
"Hiszen az én szerelmem az már úgyis inkább imádság, mint érzékiség."
"Ez hát egy asszony ereje! Fölvesz egy ruhát; fölcsavarja a bőre mögött a villanykörtéket, hallgat és mosolyog. Egy látszatot kártyáztat a lelke előtt, s a férfiak nekiugranak ennek a látszatnak, marják egymást, áldozatokat hoznak, boldogok, a sors kedvencének, nagyszerű fickóknak hiszik magukat; - anélkül, hogy bármit is tudnának rólam."
"A férfiak fogalmakkal néznek a világba. Vannak ilyen szavaik, mint frigid, pogány. Azzal ránk világítanak, s az a fényárnyék-kísértet, amit a sötétből kikapnak, azt hiszik, maga a dolog. Innen a nagy önhittségük és árvaságuk (...); a fogalmaik megnyugtatják őket; folyton fogalmaznak, és nem fognak semmit sem meg."
A regényből 1965-ben film is készült, Hintsch György rendezésében. Olyan nagyszerű színészek láthatóak benne, mint Páger Antal, Kállai Ferenc, Latinovits Zoltán, Psota Irén, Halász Judit. A főszerepet Drahota Andrea játszotta.
