Négysoros

hiába reccsen a rend a lábam alatt

hiába fénylik látszat a fehér kerítés tetején

hiába szűköl a szívem a benti pokol peremén

hiszen már minden, mindenem rég odavan

Jó modor

jó napot kívánsz meg azt is mondod viszontlátásra

hazudsz

hiszen a goromba eladót ki vissza sem köszön

nem kívánod látni többé és leszarod milyen napja lesz

de jól nézel ki semmit sem változtál

hazudsz

hiszen öregszik ahogy te is

őszül ráncolódik mint az ottfelejtett barack

szépek a gyerekek gyönyörű család

hazudsz

mert csak átlagos és ezt az is tudja akinek mondod

de nem haragszik egyik sem örül a szívük vagy nem

mindegy

ismétled naphosszat ezeket a marhaságokat

hiszen ez a civilizáció ez a kultúra meg az illem

egymás arcába hazudozunk

megállás nélkül