Kötetlen beszélgetés

Szereplők:

Férfi

Nő

Fiú

A szín teljesen sötét. Középen, a színpad fölött, a feketeségben egyetlen női arcot látunk csupán, egészen szűken megvilágítva. Szeme csukva: alszik. A háttérből városi zajok hallatszanak tompán.

Egyszer csak a nő arca mellett feltűnik egy férfié, szintén csak az arca látszik. Kíváncsian körbenéz, majd szórakozottan fütyörészni kezd.

NŐ (álmosan): Maga meg mikor jött?

FÉRFI (barátságosan): Épp az imént. Kissé hűvös van itt, nemde?

NŐ: Nem a klíma miatt választottam ezt a helyet.

FÉRFI: Na, igen, de azért egész kellemes itt.

NŐ: A körülményekhez képest, tulajdonképpen igen.

FÉRFI (sokatmondóan kacsint): És ön mi elől menekült ide? Alkohol? Csalfa szerető?

NŐ (felháborodva): Mégis minek néz engem? Nekem semmi efféle problémám nincs!

FÉRFI: Mind ezt mondják, aztán mégis ide jutnak végül.

NŐ (duzzogva): Na, jó. Van némi gondom a... szerencsejátékkal...

FÉRFI: Ó! Mennyit vesztett?

NŐ: Tulajdonképpen mindent, amim csak volt. Házat, autót, aztán a férjem azt mondta, nem bírja tovább és lelépett a párterapeutánkkal.

FÉRFI: Jaj, de kellemetlen.

NŐ: Az. És magával mi a helyzet?

FÉRFI: Ó, én csak egy drogos vagyok, semmi különös. Nem tudok leállni.

NŐ: Mióta tart?

FÉRFI: Az egyetem óta. Lassan tíz éve.

NŐ: Van családja?

FÉRFI: Nincs. Bár a dílerem már mintha a bátyám lenne.

NŐ: Milyen borzasztó.

FÉRFI: Ne higgye, ez is csak egy élet, a maga dimenziójában épp olyan átlagos, mint a külvárosi háziasszonyoké.

NŐ: Na, persze.

FÉRFI: Komolyan mondom! A háziasszony minden nap elmegy bevásárolni. Én is elmegyek, csak tej meg kenyér helyett heroint keresek, és persze nem a szupermarketek polcain. De az akció engem is érdekel!

NŐ: Jesszus.

FÉRFI: Ne szenteskedjen itt nekem, maga kis kaszinókirálynő!

NŐ: Miből gondolja, hogy kaszinóztam?

FÉRFI: Ebben a ruhában senki nem ül le félkarú rablózni. Maga a rulett asztal mellett mutat igazán jól.

NŐ: Ezt most bóknak veszem.

FÉRFI: Vegye, aminek akarja. Sosem találkozott bőkezű gavallérokkal, akik kihúzhatták volna a pácból?

NŐ: Dehogynem! Nagyjából egy évbe telt, mire rájöttem, hogy nem vagyok más, mint egy luxuskurva. Nem bírtam tükörbe nézni.

FÉRFI (elgondolkodva): Na, igen, az élet olykor nagyon kegyetlen tud lenni.

NŐ (bólint): Igen, az.

Egy fiú arca bukkan fel mellettük a sötétben.

NŐ (felsikolt): Mi a frász ez?

FIÚ (udvariasan): Elnézést, meglöktem?

NŐ (gyanakvóan): Nem. Nem történt semmi.

FÉRFI: Á, egy tinédzser, milyen eseménydús nap! Téged meg mi szél hozott?

NŐ (gúnyosan): Ne sziporkázzon itt már.

FIÚ: Vesztett a seregem, az a helyzet. Nem bírom feldolgozni.

FÉRFI: A mid?

FIÚ (lelkesen magyaráz): A nyolcadik pályánál tartottam, a döntő ütközet előtt álltam a hatszázötvenkét fős hadseregemmel, amikor egyszerűen megjelent a csatamezőn az az idióta olasz, és szétverte az egész csapatomat. Száztizennyolc napja meneteltünk már, kenyéren és vízen éltünk, erre jön az a szemét, és felhatalmazva érzi magát, hogy legyilkoljon minket!

NŐ (a férfihez, értetlenül): Maga érti, miről beszél?

FÉRFI: Nem igazán. Jól értem, hogy egy olasz fazon megölt hatszáz embert?

FIÚ: Nem embert, trollt. Meg néhány varázslót, amazont. Szörnyű volt az a rengeteg vér.

FÉRFI: És szóltál a rendőrségnek?

FIÚ: Dehogy. Hiába szóltam volna, nem tudtam volna bizonyítani, hogy a srác feltörte az ukrán haver profilját és megszerezte az összes szuperfegyvert, amivel letarolta az összes játékost a harmincadik szinttől fölfelé. Felnyomtam az adminoknál, remélem, kirakják.

NŐ: Honnan? Milyen admin? Nem értem.

FÉRFI (tudálékosan): Ez valami számítógépes játék lehet.

NŐ: Ne mondja! És ezért...?

FÉRFI: Bizony, bizony, ez már egy más világ...

FIÚ: Négy év. Négy év munkáját döntötte romba az a rohadék.

FÉRFI (óvatosan): Nem reagáltad túl egy kicsit a dolgot?

FIÚ (komolyan): Négy év. Napi tizenhat óra. Vasárnap is.

FÉRFI: Értem. Szóval nem.

Hirtelen nagy robaj támad a közelben, fékcsikorgás, üvegcsörömpölés hallatszik.

FÉRFI: Ó, nézzék! Baleset volt a vasúti hídnál, ott jönnek a mentők meg a tűzoltók!

A távolból egyre erősödő szirénázást hallani, autók reflektorai húznak el a színen fölött, az egyik végigsiklik a szereplőkön: ekkor válik láthatóvá, hogy a három alak egy hídról lóg lefelé, nyakukban kötél. Meztelen lábuk himbálózik a szélben. Fejük félrebillen, elhallgatnak örökre. A folyó víztükrén visszacsillan a szirénák piros-kék villogó fénye.

Vége