Féltékenység

Szereplők:

Edina: dekoratív cica, csinos, mint egy próbababa a pláza kirakatában: divatosan dús a szemöldöke, derékig érő, hullámos szőke haja van (észrevehetően sem a szín, sem a hossz és a dússág nem a genetika érdeme).

Éva: átlagos családanya, nyúzott, fáradt és szomorú. Egyszerű, olcsó ruhákat hord, alig sminkel, festetlen barna haját lustán feltűzve hordja.

Evelin: határozott, karrierista, kiskosztümös, vörös démon.

Milán: Evelin párja, bizonytalan, de romantikus férfi.

László: Éva férje. Már középkorúnak számít, de még mindig erőt sugárzó, jóképű férfi.

Pincér

Helyszín:         

Egy kávézó kellemes kerthelyisége egy meleg, nyári napon, egy nem túl forgalmas környéken.

A háttérben park, a színpad közepén kerek asztal, három székkel, az asztalon itallap és virágdísz. A színpad bal oldala a kávézó belső terébe vezet, a jobb oldalon az utcára lehet kijutni.

1. jelenet

EDINA (kintről): Igen, három személyre.

PINCÉR (balról belép, készségesen utat mutat az asztal felé): Erre parancsoljon.

Edina hatásvadász módon bevonul, tisztában van vele, hogy minden szempár megakad rajta. Az asztalhoz lép, az órájára néz türelmetlenül.

MILÁN (az utcáról ront be): Edina! Edina!

EDINA: Milán, mit keresel itt?

MILÁN (feldúltan): Követtelek. Én nem bírom ki nélküled!

EDINA (kioktatóan): Ezt már egyszer megbeszéltük, ne kezdd elölről. Befejeztük.

MILÁN (térdre ereszkedik, gyűrűt vesz elő): Edina, gyere hozzám feleségül!

EDINA (gúnyosan felnevet): Viccelsz? Eszem ágában sincs feladni az életem. Remek szerető vagy. De csak ennyi vagy.

MILÁN (felnéz): Milyen élet ez? Te vagy a Másik. Legyél az én Egyetlenem!

EDINA: A tiéd? A másodikból legyek első és egyetlen mindaddig, amíg fel nem bukkan az életedben egy újabb második? Mert fel fog! Mind ilyenek vagytok!

MILÁN: Van valakid, igaz? Az a nős pasi a bárból, mi? Aki úgy elvarázsolt.

EDINA: Hallgass!

MILÁN: Mondom én, hogy ő az! Mit mondott neked? Mit tett érted? Én még Mókust is elhagytam miattad! Ő is elhagyja talán a feleségét?

EDINA (mérgesen): Hagyj már békén! Ne gyere nekem itt Mókussal, az egy halott kapcsolat volt már évek óta. Szívességet tettem neked!

MILÁN (hevesen): Szívességet? Behálóztál, elcsábítottál, én hittem neked, erre most eldobsz?

EDINA: Én nem ígértem neked semmit. Tetszettél, hát megszereztelek. Nem volt nehéz. De most már elég volt belőled. Már nem érdekelsz.

MILÁN (döbbenten): Hogy te milyen kegyetlen vagy.

EDINA: Csak élek a lehetőségeimmel. Könnyű életet élek egy könnyűvérű világban. Te az állandót keresed, a biztosat, nekem a változatosság kell és a kihívás.

MILÁN (megtörten): Értem. Az a pasi a bárból az új kihívás. Ő sem tudja még, hogy csak játszol vele?

EDINA (zavarba jön): Vele nem játszom. Ő más. Ő kell nekem. Egészen. Mindenestül. Persze a családja nélkül.

MILÁN (csalódottan): És te mindig megszerzed, amit akarsz, igaz?

EDINA (végigsimít Milán arcán, mintha egy buta kisfiút érintene, majd megfordítja és az utcai kijárat felé tessékeli): Na, menj már. Hívd fel Mókust. Kérj tőle bocsánatot.

Milán zavartan elvonul.

  

2. jelenet

Éva zaklatottan siet be balról.

ÉVA: Szia, Edina, sajnálom, hogy késtem, a gyerekek olyan lehetetlenül viselkedtek ma reggel! Úgy örülök, hogy látlak! Évek óta nem találkoztunk!

EDINA (végigméri, lesajnáló együttérzéssel): Semmi baj. Gyere, üljünk le.

Mindketten leülnek, Pincér bejön balról

PINCÉR: Mit hozhatok a hölgyeknek?

EDINA (határozottan): Én egy Roy Rogerst kérek. (flörtölő pillantással) Jó hidegen.

PINCÉR (elpirul, Éva felé fordul): És önnek, asszonyom?

ÉVA (zavarban van): Hát, én azt hiszem, egy jegeskávét kérek. Amióta abbahagytam a szoptatást, végre ihatok kávét (idétlenül vihog), ki is használok minden lehetőséget! (Pincér kimegy)

EDINA (unottan): Az jó. Hány gyereked is van?

ÉVA (hirtelen egészen megváltozik: kihúzza magát, önbizalom sugárzik róla, büszkén): Három. A legkisebb másfél éves, a középső három, a legnagyobb most múlt öt.

EDINA (megvetéssel): Ahhoz képest egész jól nézel ki.

ÉVA (önbizalma újra romokban, összegörnyed): Igen, a hangsúly azon van, hogy ahhoz képest. (arca eltorzul, az asztalra borul és zokogni kezd)

EDINA (kínosan érzi magát): Jézusom, mi történt? (kényszeredetten vigasztaló mozdulatokat próbál tenni Éva felé)

ÉVA (zokogva): Azt hiszem, a férjem beleszeretett egy másik nőbe!

EDINA (forgatja a szemét, pofákat vág): Na, ne mondd, meséld el.

ÉVA (próbálja összeszedni magát, hüppög): Nem tudom, ki az. Igazából csak érzem, hogy van valakije. Néhány hete munka után beültek a kollégáival egy bárba. Amikor hazajött, a zakója bélésére tapadva találtam egy szőke hajszálat. Nem gondoltam semmi rosszra, de aztán László annyira megváltozott.

PINCÉR (felszolgálja az italokat): Hölgyeim, egészségükre.

EDINA (idegesen belekortyol a koktéljába, nem néz Évára): Nem is tudtam, hogy Lászlónak hívják a férjed. Nem tudod véletlenül, melyik bárban voltak?

ÉVA: Az Iglódi utcában, a Royalban (Edina majdnem szemen szúrja magát a szívószállal). Ismered azt a helyet?

EDINA (menteni próbálja a helyzetet): Igen, jártam már ott, elég vad hely.

ÉVA: Tényleg? És milyen emberek járnak oda?

EDINA (kegyetlen őszinteséggel): Leginkább magányos férfiak és vadászgató, szingli nők. Ha egy férfi kapható az ilyesmire, biztosan nem megy egyedül haza. (hamis vigasztalással) De nem hiszem, hogy a te férjed ilyen lenne.

ÉVA (kétségbeesetten): Én már azt sem tudom, milyen ember a férjem. Mintha egy idegennel élnék együtt. Nem néz rám. Nem ér hozzám. Próbáltam puhatolózni, hátha kiderül az igazság, megkérdeztem tőle például, hogy mit szólna, ha szőkére festetném a hajam. Erre azt válaszolta, hogy (felzokog) nekem nem állna jól! Nekem nem, de valakinek nagyon is jól áll! Értek én mindent!

EDINA: Ez még nem jelent semmit. Látott a bárban egy csinos, szőke nőt, lehet, hogy táncoltak is egyet, na és?

ÉVA: Te ezt nem érted. Voltak kalandjai korábban is. Olcsó nőcskék jöttek-mentek, egy-két kaland az üzleti útjain még elfogadható volt számomra, ha biztos lehettem benne mindvégig, hogy este végül hozzám jön haza, betakarja a gyerekeit és átölel engem. Azzal az öleléssel kért tőlem bocsánatot. És én mindig megbocsátottam. De ez most más. Nem kér bocsánatot. Nem mer a szemembe nézni, egy szobában sem nagyon akar megmaradni velem. Mintha menekülne előlem. Ez most valami komoly, érzem.

Edina diadalittasan mosolyog, ezt Éva nem veszi észre. Jobbról nagy lendülettel megérkezik Evelin.

  

3. jelenet

EVELIN (fontoskodva): Bocs, lányok, de az az őrült exem felhívott, hogy azonnal a Dunába öli magát, ha nem fogadom vissza, most mondjátok meg!

ÉVA (letörli a könnyeit, érdeklődve): És te mit válaszoltál?

EVELIN (nagy hanggal): Hogy hívogassa azt a szőke kurvát, aki miatt elhagyott engem, nekem ne nyavalyogjon! Erre elkezd sírni nekem a telefonba, hogy ő mekkorát tévedett, mennyire sajnálja, bocsássak meg, és csak én számítok neki, higgyem el. Egy nagy túrót!

ÉVA: És hagytad meghalni?

EVELIN (csöndesen, maga elé): Dehogy. Este átjön. Azt mondtam neki, addig szedje össze magát. Szeretem a rohadékot, az az ő nagy szerencséje.

PINCÉR: Hozhatok valamit?

EVELIN (keményen): Vodkát. Sok jéggel.

ÉVA (keserűen): Szóval téged is megcsaltak.

EVELIN (dühösen): Meg! Elcsavarta a pasim fejét egy szőke picsa az étteremből, ahova ebédelni járnak a cégtől. Valami kis szöszi pincér. Jó, aláírom, sokat melóztam az utóbbi időben, határidős prezentációim voltak, az előléptetésem múlhat azon, hogy ezt az akadályt most hogyan veszem. Kértem Milánt (Edina szeme elkerekedik), hogy legyen türelemmel, későn járok majd haza, ingerült leszek és fáradt, de ha egyszer túl leszek ezen az időszakon, elviszem Párizsba. Csak mi ketten, egy városszéli, csendes kis apartmanban, egész nap csak szexelünk, csak vacsorázni mennénk be a városba. Szerintem ez egy jó ajánlat! Nem?! Erre ő mit csinál? Elkezd rohanni azután a ribanc után, követni kezdte, még a másik munkahelyére is ment utána, mert a csaj éjszakánként valami Royal bárban dolgozik vagy hol. Milánnak ez a színvonal! Egy ócska kis bárpunci!

ÉVA (most már neki is elkerekedik a szeme): Azt mondtad, Royal?

EDINA (igyekszik témát váltani): Ez a Milán nincs eszénél, az már biztos, hiszen évek óta nem néztél ki olyan jól, mint most! A hajad is állati jó, ez a szín annyira illik hozzád.

EVELIN (elégedetten): Ugye? Szerintem is jó választás. Milán csak úgy hív, amióta vörös vagyok, hogy Mókus (Edina fuldokolni kezd a félrenyelt koktéltól), mert a vörös mókusok bundája is hasonló színű. Jól, vagy Edina?

EDINA: Igen, persze, csak félrenyeltem.

EVELIN (Évához): De hogy értetted, hogy engem is megcsaltak? Csak nem?

ÉVA (elcsukló hangon): De. Lászlónak van valakije. És képzeld, az a nő is a Royalba jár!

EVELIN (döbbenten): Na, ne! Nem lennék meglepve, ha a két nő tulajdonképpen egy lenne! Ezek ilyenek, egyik nap ezzel, másik nap azzal, undorító.

EDINA (felindultan): Na, jó, ahelyett, hogy gyártjátok itt az elméleteket, talán kezdjetek el azon gondolkozni, hogy miért keresett a pasitok valaki mást. Evelin, talán túl önző és akaratos vagy ahhoz, hogy észrevedd egy férfi igényeit, nemhogy teljesítsd is őket! Te meg, Éva, nézz magadra, igénytelen vagy és elhanyagolt, persze, hogy a férjed észreveszi a magára valamit is adó nőket. Könyörgöm, mikor mostál utoljára hajat?

Éva és Evelin döbbenten hallgatnak, értetlenül néznek egymásra. Csend.

A pincér diszkréten az asztalhoz lép.

PINCÉR: Elnézést, hölgyek, egy üzenetet kell átadnom Korom Edina számára.

EDINA: Én vagyok az.

PINCÉR: A főnöke telefonált, a Royalból, üzeni, hogy a megbeszéltekkel ellentétben mégis be kellene mennie délután háromra, mert a másik pultos lebetegedett.

A három nő lefagyva bámul a pincér arcába, aki elégedett vigyorral az arcán távozik.

EVELIN (felocsúdva, lassan): Ugye nem?

ÉVA (komolyan): Edina, válaszolj.

EDINA (dühösen felpattan): De! Én vagyok az! Mindkettőtök pasija megvolt, most jó? Jézusom, ne nézzetek már így! Nem tudtam, hogy kik ők!

ÉVA (döbbenten): Azt hiszem, hazamegyek csomagolni. Szervusz, Evelin. (Távozik)

EVELIN: Mekkora szajha vagy! (vodkáját Edina képébe önti, szintén távozik)

Edina egyedül marad. Sötét lesz.

  

4. jelenet

Este, ugyanott. Edina türelmetlenül álldogál az asztal mellett, többször az órájára néz. Hamarosan megérkezik László. Nyugodtan lép Edinához a félhomályban.

LÁSZLÓ (békésen): Beszélnünk kell.

EDINA: Ma találkoztam a feleségeddel. Kiderült, hogy az egyik legrégebbi barátnőm az. Kínos volt.

LÁSZLÓ: Igen, tudom. Egész délután sírt.

EDINA (számon kérően): Elmondtad neki, hogy elhagyod, mert engem szeretsz?

LÁSZLÓ: Nem. Mert nem hagyom el.

EDINA: Mi?!

LÁSZLÓ: Nézd, te remek szerető vagy. De csak ennyi vagy. Egy könnyű kis kísértés egy könnyűvérű világban. Megszédítettél, tény. Hagytam magam, ez is tény. De itt most abba is hagyjuk.

EDINA (indulatosan): Ne merészelj szakítani velem!

LÁSZLÓ: Ez nem szakítás. Nem is volt igazi ez a kapcsolat. lefeküdtünk egymással párszor és kész. Lépj tovább.

EDINA (haraggal): Azt mondtad, hogy belém szerettél!

LÁSZLÓ (mosolyog): A férfiak gyakran hazudnak, hogy megszerezzék, amit akarnak. De ezt te tudhatnád már, rutinos vagy. Volt egy őrült pillanat, amikor azt éreztem, ott akarok hagyni mindent, Évát, aki folyton fáradt, a gyerekeket, akik mindig összekapnak valamin, azt akartam, hogy végre megint minden rólam szóljon, minden értem legyen, ne én hozzak áldozatot, ne kelljen lemondanom semmiről, legyen minden úgy, mint amikor még szinte kölyök voltam, mintha még mindig csak húszéves lennék.

EDINA: És mi lett azzal a pillanattal?

LÁSZLÓ: Elmúlt. Úgy, ahogyan majd elmúlik a te fiatalságos és szépséged is. A tisztességes férfiak még mindig Éva után fordulnak az utcán, irigykedve mosolyognak, amikor látják, hogyan bánik a gyerekeinkkel. Ha te már nem leszel ilyen szép és csinos, ki fog utánad fordulni az utcán? Kinek fogsz kelleni akkor, ha a külsőd már nem vakít el senkit?

EDINA: Hogy mondhatsz ilyet?

LÁSZLÓ: Nézz magadba, kiscica. Csak rombolni vagy képes magad körül. Mint egy óvodás: valamire ráfogod, hogy a tiéd, megszerzed, játszol vele egy kicsit, aztán eldobod. Naponta jöhet egy újabb játékszer.

EDINA: Ez nem igaz. Én szeretlek és megadok neked mindent, amit Éva nem képes megadni neked.

LÁSZLÓ: Dehogy szeretsz. Önmagadat szereted csupán. És amit Éva adni képes nekem, azt tőled hiába várnám. Keress magadnak új játékot, kislány. Jó éjt. (Kifelé indul)

EDINA (utána kiált): Szóval Éva kijátszotta az én vagyok a gyerekeid anyja kártyát?! Ügyes trükk, mondhatom! Te meg bedőlsz neki! Megint!

LÁSZLÓ (sajnálattal): Te féltékeny vagy a feleségemre? Van is mire!

EDINA (ordít): Egy szart!

László búcsút int, kimegy balra, Edina egyedül marad a színpad közepén. Lassan kialszanak a fények.

Vége