Hug me

 A rózsaszín, nyuszis bodyt egyre jobban átáztatja a könny. Hiába morzsolgatja a rongyos plüss zsiráfot, nem tud megvigasztalódni. El kellene mondania, mi a baj, hogy anya is megértse. De még nem tud beszélni.

Éva feszülten járkál fel-alá a lakásban. Ez a déli alvás ideje, a gyerek meg már egy órája sír. Egy darabig nyugtatgatta. A vállára fektette, ütemesen paskolgatta, és aprókat szökdelt hozzá. De ez is csak pár percig segített. Nem akart enni, nem akart inni. Befektette az ágyába, hátha elalszik. Egy nem várt padlóreccsenés azonban végleg elűzte az álmot. Azóta bömböl szünet nélkül. Most Éva kivár. Csak megnyugszik végre. Felhangosította a tévét, hogy elvonja a figyelmét a celeb, aki épp arról beszél, hogy egy kis odafigyeléssel bárki nézhet ki úgy két hónappal a szülés után, mint a terhessége előtt sem soha. Éva rágyújt a sokadikra. A hiszti intenzitása úgy tűnik, beállt. Talán már csak néhány perc, és elhalkul, aztán még néhány perc, és el is alszik, ő pedig vasalhat végre. A cigaretta gyorsan ég. Minden egyes oá ritmusosan döfi egyre mélyebbre a migrén tűhegyes késeit Éva fejébe. Feladja. Megragadja az elgyötört kis csomagot, leteszi a padlóra, mint egy zsák szemetet. Játsszon inkább, ha már aludni nem akar.

A picit nem érdekli a játék. Csak a kezét emeli anyja felé. Éva dermesztő megvetéssel méri végig. Újra rágyújt. Megint nem hallja a tévét.

Majd egyszer csak elönti az indulat, felkapja a lányát a földről, rákiabál, megrázza. A félelemtől csak tovább erősödik a zokogás. Éva szemében hideg szikra lobban, most először életében érez magában annyi erőt, hogy meg tudja oldani a helyzetet. Megrázza még egyszer. Görcsösen szorító ujjai között elroppannak a parányi felkarcsontok. A sírásból fájdalmas sikítás lesz. Éva egyre hangosabban üvölt, szorít és ráz. És csak ordít. És szorít. És ráz, amíg a kicsi a fájdalomtól ki nem fárad, és a szédüléstől el nem csendesedik. Akkor Éva megkönnyebbülve, lihegve beülteti a rácsos ágyba. Ad neki egy puszit. Előveszi a vasalnivalót. Nekiáll. Oda se néz. A baba mozdulatlanul ül. Tekintete zavaros. Füléből vér szivárog. Végül lassan a párnájára bukik. Átázik az ágynemű is.

A rózsaszín, nyuszis bodyn, az élettelen, törött kis karok alatt a vér egy kissé elfedi a feliratot: Hug me!