Szereplők:
Férfi – 60 év körüli, friss és életerős
A színpadon egy
nappali szoba látható. Hátul, középen bejárati ajtó, két oldalán ablakok, két oldalt
egy-egy ajtó a lakás többi helyisége felé nyílva, középen fotelek, kanapé,
dohányzó asztal. A falak mentén polcok, vitrinek, könyvekkel, porcelán
figurákkal, egyéb dísztárgyakkal. Minden tiszta és rendezett. Alkonyodik.
FÉRFI (energikusan
belép a bejárati ajtón): Megjöttem!
Kezében egy
szatyrot és egy selyempapírba csomagolt virágcsokrot szorongat. A virágot nagy
gonddal leteszi az asztalra, vidáman fütyörészik. A szatyorral eltűnik a bal
oldali ajtón. Hallani a konyhai neszeket: hűtő ajtaja csapódik, a szatyor
zörög, poharak csilingelnek.
FÉRFI (visszajön,
az egyik polcról impozáns vázát vesz le): Egyre romlik a színvonal a
virágárusoknál. Négy helyre is el kellett mennem, gondolj bele, órákig
bolyongtam a belvárosban!
Újra eltűnik,
vízcsobogás hallatszik. Bejön a megtöltött vázával, az asztalra teszi, majd
nagy gonddal bontogatni kezdi a virág csomagolását. Rengeteg hófehér orchidea
bukkan elő a selyempapírból.
FÉRFI (átpörgeti
a virágokat a kezei között, számol): Harminchat. (Egyesével, művészi gondossággal kezdi el rendezgetni a virágokat a
vázában, majd rendet rak az asztalon és a vázát óvatosan középre helyezi.)
Gyönyörűek. Hiába, mindig is jó ízlésed volt.
Újra kimegy az
ajtón, visszatér két kristálypohárral, és egy vödör jégbe hűtött pezsgővel.
Mindent a virág köré rendez el, kibontja a pezsgőt (alig pukkan) és mindkét
poharat megtölti.
FÉRFI: A pezsgőhöz meg én értek. Francia száraz, ezen
a napon nem is lehetne más.
Megint kimegy,
most egy apró, egyszemélyes tortával tér vissza, marcipánnal bevont, csodaszép
sütemény, díszes gyöngyökkel, marcipán rózsákkal. Ezt is az asztalra teszi,
mellé két desszertvillát, kést, tortalapátot, két tányért és szalvétát is
odakészít. Ezután egy másik polchoz lép, egy díszesen faragott, lakattal ellátott
faládikát vesz elő, az egyik fiókból kiemel egy apró csipketerítőt, a jobb
oldali fotelbe teríti, majd ráhelyezi a faládikát.
FÉRFI (meghatottan
felsóhajt és felemeli az egyik poharat és a ládika felé fordul): Drágám… Rád
emelem a poharam ma, életem legnagyobb ajándékára. Harminchatodik éve vagyok a
tiéd, pedig már hét éve, hogy nem vagy velem. De ez a nap azóta is a miénk: azt
a pezsgőt iszom veled, amivel akkor koccintottunk, amikor kimondtuk az igent,
azt a tortát eszem veled, amit együtt vágtunk fel százhuszonöt felé, és olyan
fehér orchideákkal veszem magam körül, amik a menyasszonyi kontyod díszítették.
Ma újra élsz. Szeretlek.
Kiissza a
pezsgőt a pohárból, majd leül a bal oldali fotelbe, felvágja a tortát, tesz
egy-egy szeletet mindkét tányérra és enni kezd.
A színpad lassan elsötétül.
