7:21
Apró
léptek közelednek. Egy kíváncsi, kék szempár figyel tökéletes éberséggel.
– Apa
hol van?
– Dolgozni ment.
– Éhes
vagyok.
Irány
a konyha, előtte kis kitérő oda, ahova a király is gyalog. Öltözés.
7:26
Miközben
a kolbászt karikázom, eszembe jut, hogy mielőtt az este elaludtam volna, egész
jól összeraktam az új novellám cselekményvázlatát. Le kéne írnom, amíg még
viszonylag tisztán fel tudom idézni.
A
kicsi odabent nyöszörögni kezd. A macija belegabalyodott a paplanba, nem
találja. Armageddon. Naiv kísérlet egy békés pelenkázásra és öltözésre.
7:40
A
nagy mégsem kolbászt kér kaláccsal, hanem májkrémes kenyeret sajttal. Elé teszem.
– Hol a
kolbász?
Hajtépés
helyett laza mozdulattal a kicsi tányérjáról visszajuttatom a kolbászdarabokat
a – mint kiderült – jogos tulajdonosának. Még jó, hogy a kicsi sajtdiétát tart.
Kávét
akarok.
8:23
Csak
csipeget mind a kettő, bele vannak zuhanva egy mesébe. Sikerül meginni a kávém,
de a vázlat megírása helyett inkább olvasok. Ütemes csörömpölés a pohárral, és
az asztalon vastagon szétkent sajtdarabok adják a tudtomra, hogy a reggelinek
vége. Fogmosás. Az egyik legózni kezd, a másik szétrámolja a könyveket. Tudásszomj.
9:03.
Mosás
elindítva, mosogatógép bepakolva, szemét összegyűjtve, pelenkás kuka kiürítve.
Szép idő van, játszóterezést indítványozok. Ujjongás, megőrülés. Homokozó
felszerelés összekészítése, itthoni ruha lecserélése olyanra, amiből könnyedén
ki lehet rázni a két kiló homokot, amit majd hazahozunk. Javaslat ürítésre,
hogy ne a bokorban ügyetlenkedjünk.
– Nem akarok.
– Indulás
előtt kell pisilni.
– Én
úgysem fogok.
– Csak
próbáld meg.
A
vécében csobogó Niagara némileg ellentmond a nemes elhatározásnak. A kicsi
lábára már a szandált szuszakolom, amikor hirtelen elbódít az anyagcsere
sikerét jelző, semmihez sem hasonlítható intenzív aromafelhő. Vetkőzés. Pelenkacsere.
Öltözés.
9:48
Elindulunk.
A kicsi szűköl a hordozóban, mert nincs mind a két kezében ropi. Probléma
orvoslása, alig hallható, békés ropogtatás szívtájékon. Közben loholok a nagy
után, aki rakétakilövést imitál futóbiciklivel. Enyhe nyomásra sikeresen lefektetünk
néhány új szabályt, ettől kezdve jól lemarad, aztán nekirugaszkodik, az egész
utca tudtára adja, hogy a rakéta startra készen áll, majd széles vigyorral az
arcán száguldani kezd felém. Mikor mellém ér, megáll, újra lemarad.
10:07
Üres
játszótér, boldogság, nyugalom. A homokozóban megindul a nagyberuházások
kivitelezése. Az én feladatom a szitálás, illetve a kavicsok elszállítása egy
dömper segítségével az építkezés helyére. Nagy munka, nagy felelősség. A kicsi
velem szemben, csak úgy, nyíltan homokot nyalogat egy gereblyéről. Tájékoztatásom
az eszköz rendeltetésszerű használatáról süket fülekre talál. Közben a közeli
buszmegállóban hangosan vitatkozó pár szavaiból próbálok elcsípni egy-két
mondatot. De jó történet lenne ebből is.
10:45
Mindkét
gyerek az éhenhalás szélén. Kölesgolyó, víz, alma. Ropi. Alma. Víz.
– Kekszet
kérek.
– Azt nem
hoztunk. Egyél golyót.
Könnybe
lábadó szem, kétségbeesett toporgás a világ e mérhetetlen igazságtalansága
láttán.
Felbukkan
egy gyerek, labdája is van. A világ újra kerek. A kicsi fárad. Már csak a csúszdázás
lelkesíti, persze kizárólag fejjel előre.
11:30
Indulás
haza. A futóbicikli-rakéta lomhán halad. Falrugdosás, cipőorr koptatása a járdán,
levélzörgetés kedvetlenül. A kicsi el-elbóbiskol a mellkasomon.
11:45
Betódulunk
az ajtón. Vetkőzés, homokszórás- és söprés, pisilés, mosakodás, ebédmelegítés. A
nagy lassan kanalaz. A kicsi álmos és mérges, rövid időn belül a földön landol
az ebédmaradéka. Fektetés, egy perc, és már alszik is. Romeltakarítás.
12:10
– Mesélj
nekem valamit.
Mesélek.
Megbeszéljük.
– Még
egyet. Ez lesz az utolsó.
Mesélek.
Megbeszéljük.
– Csak
még egyet.
– Nem.
Alvás.
Kis
nyüfögés, aztán belefúrja az arcát a plüsseibe, s csak az egyenletessé váló
szuszogásból tudhatom, hogy elaludt.
12:35
Teregetés,
az asztal letakarítása, ebédmelegítés saját részre. Laptop előkészítve, nyitva
egy üres word dokumentum, na, majd most.
12:55
Az
ebéd elfogyott, kéne egy kávé.
Még
egy violinkulcsot és két békát kell megtalálnom ezen a nyomorult képen, hogy a
következő szintre léphessek.
14:19
A
kurzor lehangolóan villog az üres lap közepén.
Leírok
egy mondatot és lesz, ami lesz. Vagy nem.
14:33
– Anya,
pisilnem kell.
A
szövegszerkesztőt bezárom, indul a délutáni műszak.
Öltözés,
Túró Rudi.
– Ne
szorongasd, megolvad.
– Addig
nem kezdem el enni, amíg nem kapcsolsz nekem Pettsont.
Amíg
az öreg a lüke macskával szerencsétlenkedik, főzök egy kávét. A kicsi is
felébred. Harci pelenkázás, öltözés, Túró Rudi. Findusz az ász. iszom a kávét.
15:05
– Lapot!
Lapot!
Persze
ha a kicsi rajzolni akar, akkor a nagy is. Megkezdődik a közelharc a
filctollakért és a krétákért. Ha a kicsi nyerésre áll, a falakon megreped a vakolat
a visítástól. Rajzeszközök elfelezve, territóriumok kijelölve. De a kicsi
átmászik, elveszi, összekeni, széttépi. Visítás, dobálózás. A kicsi boldogan
maszatol a papíron.
– Gyere,
építsünk valamit.
Önfeledt
legózás, szélmalom épül, meg repülőtér, meg vasútállomás. A kicsi néha tesz egy
kört, egy kockát levesz, egyet hozzáépít, néha bedobja a babáját középre. Némi sipítozás,
de vállalható.
16:40
Apa
hazaér. Boldogság, harc az első ölelésért, és az első pusziért. Én vesztek, de
nem bánom.
Élménybeszámoló,
az építmények bemutatása.
17:02
Vasúti
munkálatok a mamáéknál. A nyolcoldalú fordító ideális elhelyezése kifog bölcsészen,
mérnökön, autószerelőn. A pályaszakaszok ünnepélyes átadása, próbamenet, a
kicsi által generált természeti katasztrófák okozta károk helyrehozása.
18:47
A
nagy apával barkácsol, a kicsi az ölemben arra kényszerít, hogy évmilliókkal
ezelőtt kihalt őshüllők nyelvtörő latin nevét hangosan kimondjam. Akár
négyszer, ötször is. Quetzalcoatlus. Mondd utánam, kicsikém, na, most, te
jössz!
19:27
Vacsora
előkészítése, lebonyolítása mérsékelt lelkesedéssel és étvággyal. Nincs
palacsinta, se süti, de a lekváros kenyér végül megment a kínhaláltól.
20:08
A
nagy tovább barkácsol apával, a kicsi meztelenül rohangál a szobában, és kacag,
ha nem kapom el. De végül csak megfürdik. Fürdőjátékok kihajigálása. Pancsolás.
Lecsúszás a kád ferde oldalán, pedig tilos.
20:28
Vérre
menő hármas küzdelem a gyerek, a pizsama és köztem, a heti állás 6:0 a pizsinek
és nekem. Dédelgetés, esti mese, fogmosás minimális ellenállással, fektetés.
Paplan egyenletes elhelyezése a gyermek testfelületén nyaktól lábujjvégig.
20:40
Fohászkodás
a nagyhoz a fürdetés megkezdéséért. Vetkőztetés (De én akarom!), lecsutakolás.
Halálos találat a halacskás vízi pisztolyból. Részéről röhögés, részemről menekülés. A napi
aranyköpések rögzítése az utókor számára.
– Szólj
apának, hogy csavarintson be!
És
apa jön, a gyermeket feszesen törülközőbe tekeri, a kész palacsinta azonnal
összerogy, apa az ernyedt csomagot az ágyra helyezi öltöztetés céljából.
Meseválasztás,
gyümölcsdarabolás, vackolódás, olvasás.
21:15
– Csak
még egyet.
21:30
– Még
ezt az egyet, anya.
21:49
A
nagy is elalszik. Pakolás, fürdés, házasélet. Mielőtt elalszom, próbálom
felidézni a vázlat néhány pontját, sikertelenül. Bosszankodom, furdal a
lelkiismeret, forgolódom álmatlanul.
1:27
Megvan
az első mondat. A kicsi felriadva álmából engem követel.
