Méltó megszólaltatása Juhász Gyula szívbemarkoló versének.
A Juhász Gyula-Sárvári Anna kapcsolatot tanulmányaim során volt szerencsém egészen mélyrehatóan megismerni. Annyira tragikus, olyan végtelenül szomorú, hogy Juhász Gyula verseinél jobban és szebben nem is lehetne megfogalmazni.
Nagyon érdekes ezt a verset női hangon hallani. Mintha maga Anna lenne az, aki a világba kiáltja azt, amit egész életében titkolt.
A vers:
Juhász Gyula: Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Gyönyörű!
VálaszTörlés