Rendkívül személyes hangvételű és végtelenül emberi ez a tárlatvezetés. Épp most néztem meg, le vagyok taglózva. Csak szavak kavarognak bennem: kettősség, véglet, istenkeresés, magány, kasza, indulat, sűrű, kötés.
Magára ismerhet bárki ezekben a képekben. Az egy nagy lélektani fejlődés, azt hiszem, ha a felismerés után a szégyenérzet elmarad.
Nagyon ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése