Vannak dalok, amik olyan erőteljesen hatnak, mint egy himnusz. A zsigereimig átjár, összetör, meggyűr, felszakít, megnyit. Na, ez ilyen.
Palya Beát alig ismerem. Amiket eddig hallottam tőle (pl. a Szülésdal), az nem nagyon tetszett. A kisugárzása viszont elképesztő, és végre találtam tőle valamit, amit teljes lényemmel be tudok fogadni, sőt. Már az első sortól kezdve imádom.
Gyönyörű hang, gyönyörű szöveg. Sokszor meghallgatós.
Dalszöveg:
Szabadon szárnyalnék
Egyedül táncolnék
De valaki suttog
S halkan lép felém
Simogat csöndekkel
Szelidít nézéssel
Mosolyog némán
S szirmot szór elém
Fény gyúl, gyöngyház-színű
A szirompelyhek széle oly szép, lágy ívű
Két kéz arcomhoz ér
De meg is ijedek, szaladok
egyedül maradok, s úgy lejtek én
Ki vagy és mért jöttél
Zavarod zord békém
Madaras táncom
Jó volt még nekem
Szabadon szárnyalnék
Szabadon táncolnék
De sziszegő múltam
Kúszik most felém
Ne sziszegj, hallgass már
Hiszen egy új nap vár
Mosolyog csöndben
S gyöngyöt szór elém
Érzem, így most ez jó,
Ami rég volt, mind elmúlt,
és nem kell rá szó
Bőröm fújja a szél
Bizsereg berezeg ezer és ezeregy sejtem
érzi hogy él
Gyere maradok, táncoljuk
Szabadon szárnyaljunk
Mosolyunk fényét
Szórjuk szerteszét
Szeretem lépését
Szeretem nézését
Szeretem tudni
Hogy ő jön most felém
Szeretem táncunkat
Szeretem hangunkat
Szeretem azt is, hogy
Csókot dob felém
Szálljunk a kék égbe fel
Szabad így is, hogy ketten, s még föjjebb emel
Kísérj a felhők fölé
Odafönn a kezem s a kezed a
gyönyörű koszorút fon a nap köré.
Gyere maradok, táncoljuk
Szabadon szárnyaljunk
Mosolyunk fényét
Szórjuk szerteszét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése